Egy olyan korszakhoz érkeztünk, amikor egyre több hiteles, mély belátásokon alapuló tudáshoz juthatunk a valóban egészséges táplálkozásról és életmódról. Népszerű és trendi diétákról derül ki az igazság, vagyis, hogy jó részük több kárt okozott, mint hasznot.
Az egészségtudatos emberek, akik meg akarnak szabadulni krónikus betegségeiktől, vagy átélni végre a GYERMEKÁLDÁS örömét, kitartóan keresik a ténylegesen MŰKÖDŐ megoldásokat. Amikor ezt megtalálják, felébred a remény és lelkesen neki látnak egészségromboló szokásaik átprogramozásának.
És ahelyett, hogy szeretteik, barátaik ezt jó szívvel és támogatóan fogadnák, a
„VESSZŐFUTÁS” gyakran, csak ekkor kezdődik…
„Ne mondd már, hogy mérgező ételeket árulnak a boltokban!”
„Nem lehet igaz, hogy egy kis édesség ennyire ártalmas volna!”
„Mi ez a hülyeség a gluténnel, évszázadok óta esszük a kenyeret!”
„Mi ez már, hogy te nem eszel tejtermékeket, még sajtot se! A TEJ maga az egészség, ezt minden épeszű tudja…!”
És az anyósok, férjek, szomszédok, jóakaró barátok mondják a „tutit”.
A nő rövidesen egy „kettős csapdában” találja magát:
pl. amíg nem a jön a gyermekáldás, őt okolják, és amikor végre ténylegesen egészséges változtatásokkal élne a táplálkozásában, életmódjában termékenysége érdekében, akkor bolondnak nézik. Így aztán a súrlódásokból fakadó stressz is ráterhelődik a babavárásra.
Sajnos, egy előítéletes világban élünk, ahol értetlenséggel, türelmetlenséggel fogadják a megszokottól, elvárttól eltérő utakat, megoldásokat. Sokszor, tapintatlanul, tolakodóan erőltetnék vissza a gyógyulni vágyót a járt utakhoz, amiből eddig is csak a MEDDŐSÉG fakadt.
Mibe kerülne egy kis megértés, tapintat, bizalom, udvariasság, türelem, tisztelet és SZERETET…?
